Ugrás a fő tartalomra

Resident Evil 6

El tudjuk képzelni ha Michael Bay-t megbíznák azzal, hogy rendezzen egy Resident Evil filmet az milyen lenne? Nos, a válasz egyszerű a játék hatodik része. 
Mert mi is történt itt? 
Bejött nektek az ötös akciózása, akkor tekerjük fel az akciópotmétert. Nyöszörögnek az emberek az irányításon, akkor vessük el, végre lehessen mozogni. Igaz tapasztalatunk ebben nincs, így azért nem lesz egy kézre álló dolog, de legalább már nem csak állva célozhatunk. Látványos betétek is kellenek bele, ami sok QTE-t eredményez, hiszen az igazi látvány előre renderelt. Lesz sok szereplő. Külön utakon, amelyek keresztezik egymást, és persze a kép akkor áll össze, amikor mindenki végig vitte a sajátját. Jó, de azért ne is legyen túl bonyolult, a mai kölyköknek az nem kell. 
Tehát akkor kapunk egy olyan rossz játékot ami tényleg rossz? 
Nem. Annak semmiképpen sem, aki szereti az amcsi csokit, melynek háromszor annyi a cukor tartalma, mint a magyar édességeknek. Mert ha van hibája ennek az akcióorgiának az, az, hogy egyszerűen nincs időd kipihenni a szexet, már jön a következő menet, majd a következő menet, majd a következő. 
A legjobb példa erre, hogy legalább ötször kell megölnünk minden főbb szörnyet. 
Szóval fogyasztása szerintem kisebb adagokban javasolt, de ehhez túl hosszú a játékidő ha minden történetszálat végig akarunk tolni. Az meg már lehet, hogy az én bajom, hogy nem a Leon száll tetszett leginkább, melyet az internet népe leginkább jutalmaz. Lehet azért, mert azon a szálon át ismertem meg a játékot, azon álltam rá, azon keresztül szoktam meg, kötöttem meg a kompromisszumokat és így tovább.



Végigjátszás befejezése: 2020. január 20.
Végigjátszás hossza: 28 óra 50 perc

Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Star Wars Jedi: Fallen Order

A Star Wars újra berobbant a mozikban és a tévé képernyőjén is. Az, hogy ez a robbanás milyen lett… (Nem, nem, nem. Az SW9, nem, és beleállok, de az SW8 nekem igen.) Ennek ellenére sajnos játékok terén nem lettünk elkényeztetve. Aztán jött Fallen Order, és mint élve a közhelyes mondással a sivatagról, meg az utazóról és a vízről, no meg persze az ebben a hármasban fennálló kapcsolatrendszerről, nos, nagyon örült mindenki neki, és ebben a szomjazó helyzetben talán pozitívabban is fogadta mindenki, mint amit érdemelne. Na, jó. Ez tényleg egy jó játék. Ismétlem, jó. A jó pedig ugye az általunk megszokott ötös skálákon egyel a vége előtt van. És miért csak, jó? Hámozzuk le róla a messzi messzi galaxis körítést, és mit fogunk találni, egy jól működő TPS-t, viszonylag nyílt világgal, egyszerű fejlődési rendszerrel és egy olyan harcrendszerrel, amellyel nekem nem nagyon sikerült megbarátkoznom. Ez utóbbinál pedig nem az a baj, hogy nem egy vadul kattintgatós rendszerrel van dolgunk, hanem egy
Megjegyzés küldése
További információk

Yakuza 4

Kezdjük azzal: Igen, a Yakuza széria ismét régi fényében ragyog. Na, ez persze elég fura kijelentés így, hiszen mihez és milyen fényhez viszonyítunk. Hiszen itt van nekünk ez a Remastered verzió, amely ugye közel sem olyan szép, mint például az első, de különös képen a második feljavított verziója. Igaz ezek esetében nem is egyszerű újrakeverésről volt szó, hiszen ott komolyabb átalakítások is érték a játékot. Ugyanakkor ez a rész mégis ragyog, mert a rossz játéknak közel sem mondható harmadik rész után ez az epizód ismét képes volt elvarázsolni, beszippantani. Ennek az újra ragyogásnak lehet, hogy két oka van. Az egyik mindenképpen a történet, amely ismételten kellőképpen fordulatos, izgalmas, és bár a végére talán már túl is csavarták azt ami csavarható, mégis folyamatosan izgalomban tart. Mármint a fő történet szál… meg a többi is. Ugyanis ismét rettentő sok jól megírt mellékküldetést kapunk, amelyek sokszor egymásra épülnek, és elvégzésük nem egy komplex történetté áll össze. Bizon
Megjegyzés küldése
További információk

The Last Ninja

Néha nagyon durva szembesülni a múlttal. Mármint a múlt szép emlékeivel. Mert mire vetemedtem? Kedvem támadt nosztalgiázni. Na, de nem úgy pár tíz évet, hanem rögtön sokat. Így került a gépre egy C64 emulátor, és mi az, ami ilyenkor gyorsan kipróbálásra kerül? Hát persze, hogy az utolsó nindzsa. Ez volt az egyik olyan játék, amelyet éveken keresztül tartó kazettás létem alatt csak néztem másoknál, milyen jó is lenne. Sajnos kazettás verzióban nem adatott meg, hogy egy jól működő változat a mágnesszalagjaimra kerüljön. Aztán, amikor végül lett szép nagy floppy lejátszóm, hát be is szereztem, de előbb valahogy a második részt találtam meg, és csak később az elsőt. Így részletes emlékeim ezzel kapcsolatosan nem nagyon maradtak, leginkább annyi, hogy valami vagány dolog volt a jó öreg Commodore gépen. Be kell vallanom, jobb lett volna nem piszkálni az emlékeket ezen első verzió kapcsán… Lehet én öregedtem meg, vagy a játékipar változott, de ez a játék mai szemmel nagyon sok kérdést, de leg
Megjegyzés küldése
További információk