Ugrás a fő tartalomra

Resident Evil 6

El tudjuk képzelni ha Michael Bay-t megbíznák azzal, hogy rendezzen egy Resident Evil filmet az milyen lenne? Nos, a válasz egyszerű a játék hatodik része. 
Mert mi is történt itt? 
Bejött nektek az ötös akciózása, akkor tekerjük fel az akciópotmétert. Nyöszörögnek az emberek az irányításon, akkor vessük el, végre lehessen mozogni. Igaz tapasztalatunk ebben nincs, így azért nem lesz egy kézre álló dolog, de legalább már nem csak állva célozhatunk. Látványos betétek is kellenek bele, ami sok QTE-t eredményez, hiszen az igazi látvány előre renderelt. Lesz sok szereplő. Külön utakon, amelyek keresztezik egymást, és persze a kép akkor áll össze, amikor mindenki végig vitte a sajátját. Jó, de azért ne is legyen túl bonyolult, a mai kölyköknek az nem kell. 
Tehát akkor kapunk egy olyan rossz játékot ami tényleg rossz? 
Nem. Annak semmiképpen sem, aki szereti az amcsi csokit, melynek háromszor annyi a cukor tartalma, mint a magyar édességeknek. Mert ha van hibája ennek az akcióorgiának az, az, hogy egyszerűen nincs időd kipihenni a szexet, már jön a következő menet, majd a következő menet, majd a következő. 
A legjobb példa erre, hogy legalább ötször kell megölnünk minden főbb szörnyet. 
Szóval fogyasztása szerintem kisebb adagokban javasolt, de ehhez túl hosszú a játékidő ha minden történetszálat végig akarunk tolni. Az meg már lehet, hogy az én bajom, hogy nem a Leon száll tetszett leginkább, melyet az internet népe leginkább jutalmaz. Lehet azért, mert azon a szálon át ismertem meg a játékot, azon álltam rá, azon keresztül szoktam meg, kötöttem meg a kompromisszumokat és így tovább.



Végigjátszás befejezése: 2020. január 20.
Végigjátszás hossza: 28 óra 50 perc

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Spyro Reignited Trilogy

Amikor először láttam videókat a játékról, nekem már akkor megtetszett a játék. Mindenképpen szerettem volna kipróbálni. Mondom ezt úgy, hogy soha nem játszottam még Spyro játékkal, nem is ismertem ezt a szériát, és igazán nem is volt soha a fókuszban nálam. Aztán jöttek a hírek, hogy felújították. Mivel fogalmam sem volt mit újítottak fel, rám csak a játék kinézete hatott. Egyszerűen elvarázsolt az a mesebeli világ, amelyben egy nagyon bájos kissárkány kóricál, ugrál, tüzet fúj. Azaz egy cuki platformerről beszélünk. Cuki platformer, tehát nem csoda, hogy korábban nem is hallottam róla. Miért? Mert cuki és platformer. Egyik sem volt az én világom régen. Amikor elindítottam a nagyobbik lányom meglátta, és közölte, apa miért játszol babás játékkal? Na, valahogy pont így kategorizálható lett volna nálam is ifjabb koromban. Ugyan a platformerek terén azóta sem lettem ügyesebb, de lettek gyermekeim, és a cuki jelző nagyobb jelentőséget kapott. Hiszen fontos szempont lett a játékok terén az...

Giana Sisters: Twisted Dreams

Hallgatva az IDDQD -s srácokat, mindig jókat mosolygom, ahogyan Grath nem érti mit imádot Stöki a The Great Giana Sisters játékban. Nos, be kell valljam, hogy az említett játék nekem is egyike a maradandó C64-hez köthető élményeknek. Emlékszem, órákat töltöttem a nagyhajú leányzóval. Ugráltam, kockákat fejeltem, és valahol azt éreztem, ez valami olyasmi, mint amiket a filmeken láttam, csak ott egy pirosruhás nagybajszú csávó csinálta ugyanezt. Aztán a Games with Gold keretében egyszer beesett a - hívhatjuk úgy (?)- felújított verzió, ami persze igazán csak névben volt az, hiszen a korábbi játékmenet bőven átesett változtatásokon. A játékmenet nagyon egyszerű. Megyünk, ugrálunk mind minden platform játékban, közben elkerüljük a ránk törő mindenféle lényeket, vagy rájuk ugrunk, és kipukkasztjuk őket. Leszenek persze csapdák is szép számmal. Meg mindenféle gyémántok, amelyeket be lehet gyűjteni.  Az ugrálás élvezetes, hangulatos, és elsőre a játék megjelenése is tetszetős.  Az ig...

Deus Ex: Human Revolution

Szégyen, nem szégyen, de nem játszottam a korábbi Deus Ex játékokkal. Mármint úgy valójában. Ugyanis még a legelsőt próbáltam futtatni (akkor még) PC-n, de mivel minden grafikai beállítást levéve is szaggatott az akkori masinámon, ráadásul az akciósabb FPS-ekhez szokott fejemnek ez a lopakodós, RPG-esített valami elég idegen volt. Különösen, hogy számomra az RPG valahogy mindig a sárkányosabb vonal volt, és nem a fémesített cyberpunk.  Na, de ha már megvan Xbox-on akkor illene mégiscsak kipróbálni. Bele is vágtam, és az egész olyan nyögvenyelős volt. Valahogy másra számítottam… nem is tudom… talán egy egyszerű sztori orientált lopakodósabb lövöldére.  Aztán egyszer csak elkezdtem felvenni a fonalat. Egyre jobban vártam, hogy folytassam a játékot. Egyre inkább ráéreztem, hogy ez bizony egy komplexebb dolog lesz (na nem túl bonyolult, csak összetettebb a vártnál). És a játék kezdte megszerettetni magát velem, olyannyira, hogy végül egyszerűen imádtam.  Na, nem minden elemét...