Ugrás a fő tartalomra

Crysis 2

Én szeretem a cső FPS-eket. Ott van például a Metro széria első két része, ahol a csőben haladás annyira hangulatosra sikerült, hogy minden percét élveztem. A Crysis második része is áttér inkább a cső alapú történetvezetésre: kidobja a pályánkénti szabadságot, a szabadon bejárható területet. Valljuk be, ez nem olyan nagy baj, hiszen az első részben sem tudtak annyi mindent kezdeni ezzel helyzettel a készítők (sokan még ma sem tudnak). Itt nem is engedik el kezünk. Bár az egyes területek elég tágak ahhoz, hogy szabadabban mozogjunk, de igazán a szabadság csak illúzió.  

Amit viszont ügyesen változtattak, az a helyszín, amely immár New York, hatalmas felhőkarcolókkal, melyeket persze lehet felrobbantgatni. Számos helyszínre eljutunk a városon belül, és ez lehetővé teszi, hogy a környezet kellően változatos legyen.  

Amin viszont nem változtattak az a ruha, hiszen itt is két opció között kapcsolhatunk, a láthatatlanná válás és a páncél között.  

Viszont nagyobb hangsúlyt kapnak az idegenek, akik valahogy mások lettek. Immár nincs fagyasztás, van helyette speckó spóra, ami megbetegít. (Minket is csak a nanoruha tart életben) 

Egy Cryis esetén ki kell térni a grafikára is, ami szerintem teljességgel rendben van. Itt nincsenek olyan technikai problémák, mint az előző részben. A város pedig gyönyörű. 

Ilyenkor szokott jönni a de rész, vágjunk is bele.  

Valahogy mégsem nyújt nagyobb élvezetett, mint a korábbi epizód. Mégpedig szerintem azért, mert a lövöldözgetés monoton. Ugyanazt csináljuk, immár másodszor. Rejtőzve támadunk, aztán újra elbújunk egy konténer mögött, amíg feltöltődünk, majd ismét láthatatlanként körözgetünk. Ráadásul a nagy hiba itt is megjelenik: az ellenfél buta, de sokan vannak és sasszeműek. Ja, és egy rövid szakaszt leszámítva járművet sem fogunk vezetni.  

Szóval nem baj, hogy cső FPS lett a Crysis. A gond az, hogy a fejlesztők ebben is csak átlagosat tudtak alkotni. 


Végigjátszás befejezése: 2020. szeptember 02.
Végigjátszás hossza: 14 óra 10 perc
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Spyro Reignited Trilogy

Amikor először láttam videókat a játékról, nekem már akkor megtetszett a játék. Mindenképpen szerettem volna kipróbálni. Mondom ezt úgy, hogy soha nem játszottam még Spyro játékkal, nem is ismertem ezt a szériát, és igazán nem is volt soha a fókuszban nálam. Aztán jöttek a hírek, hogy felújították. Mivel fogalmam sem volt mit újítottak fel, rám csak a játék kinézete hatott. Egyszerűen elvarázsolt az a mesebeli világ, amelyben egy nagyon bájos kissárkány kóricál, ugrál, tüzet fúj. Azaz egy cuki platformerről beszélünk. Cuki platformer, tehát nem csoda, hogy korábban nem is hallottam róla. Miért? Mert cuki és platformer. Egyik sem volt az én világom régen. Amikor elindítottam a nagyobbik lányom meglátta, és közölte, apa miért játszol babás játékkal? Na, valahogy pont így kategorizálható lett volna nálam is ifjabb koromban. Ugyan a platformerek terén azóta sem lettem ügyesebb, de lettek gyermekeim, és a cuki jelző nagyobb jelentőséget kapott. Hiszen fontos szempont lett a játékok terén az...
Megjegyzés küldése
További információk

Yakuza 4

Kezdjük azzal: Igen, a Yakuza széria ismét régi fényében ragyog. Na, ez persze elég fura kijelentés így, hiszen mihez és milyen fényhez viszonyítunk. Hiszen itt van nekünk ez a Remastered verzió, amely ugye közel sem olyan szép, mint például az első, de különös képen a második feljavított verziója. Igaz ezek esetében nem is egyszerű újrakeverésről volt szó, hiszen ott komolyabb átalakítások is érték a játékot. Ugyanakkor ez a rész mégis ragyog, mert a rossz játéknak közel sem mondható harmadik rész után ez az epizód ismét képes volt elvarázsolni, beszippantani. Ennek az újra ragyogásnak lehet, hogy két oka van. Az egyik mindenképpen a történet, amely ismételten kellőképpen fordulatos, izgalmas, és bár a végére talán már túl is csavarták azt ami csavarható, mégis folyamatosan izgalomban tart. Mármint a fő történet szál… meg a többi is. Ugyanis ismét rettentő sok jól megírt mellékküldetést kapunk, amelyek sokszor egymásra épülnek, és elvégzésük nem egy komplex történetté áll össze. Bizon...
Megjegyzés küldése
További információk

Diablo II: Resurrected

Mit lehet csinálni a nosztalgiával?  Meg kell lovagolni.  Jó emlék a Diablo 2?  Naná, hogy az.  Igaz, azóta többször próbáltam az eredetit végigjátszani, de nem sikerült, pedig abból a korból ez az egyik olyan játék, ami megvolt eredetiben. Aztán nem is olyan régen készült egy felújítás belőle. Nosza, fel is ültem arra a lóra, és hagytam, hogy a nosztalgia magával ragadjon egy végigjátszás erejéig, azaz 1 karakterrel kergettem a vándort és legyőztem a démoni testvéreket. (Annak idején barbárral és PC-n, most viszont nekromantával és Xbox-on). Vitt is az a ló rendesen. Ugyanis a játék eszméletlenül szép grafikai tuningot kapott. Úgy maradt autentikus, hogy közben a korábbi SVGA grafika újra lett rajzolva, nem egyszerűen csak fel lett skálázva. Ennek köszönhetően ma már nem egy szörny pontos anatómiája kivehetővé vált. Ami annak idején csak egy pixelhalmaz volt, most részleteiben elevenedik meg előttünk. Természetesen mindehhez szép új fények és effektek is járnak, így...
Megjegyzés küldése
További információk