Crysis 2

Én szeretem a cső FPS-eket. Ott van például a Metro széria első két része, ahol a csőben haladás annyira hangulatosra sikerült, hogy minden percét élveztem. A Crysis második része is áttér inkább a cső alapú történetvezetésre: kidobja a pályánkénti szabadságot, a szabadon bejárható területet. Valljuk be, ez nem olyan nagy baj, hiszen az első részben sem tudtak annyi mindent kezdeni ezzel helyzettel a készítők (sokan még ma sem tudnak). Itt nem is engedik el kezünk. Bár az egyes területek elég tágak ahhoz, hogy szabadabban mozogjunk, de igazán a szabadság csak illúzió.  

Amit viszont ügyesen változtattak, az a helyszín, amely immár New York, hatalmas felhőkarcolókkal, melyeket persze lehet felrobbantgatni. Számos helyszínre eljutunk a városon belül, és ez lehetővé teszi, hogy a környezet kellően változatos legyen.  

Amin viszont nem változtattak az a ruha, hiszen itt is két opció között kapcsolhatunk, a láthatatlanná válás és a páncél között.  

Viszont nagyobb hangsúlyt kapnak az idegenek, akik valahogy mások lettek. Immár nincs fagyasztás, van helyette speckó spóra, ami megbetegít. (Minket is csak a nanoruha tart életben) 

Egy Cryis esetén ki kell térni a grafikára is, ami szerintem teljességgel rendben van. Itt nincsenek olyan technikai problémák, mint az előző részben. A város pedig gyönyörű. 

Ilyenkor szokott jönni a de rész, vágjunk is bele.  

Valahogy mégsem nyújt nagyobb élvezetett, mint a korábbi epizód. Mégpedig szerintem azért, mert a lövöldözgetés monoton. Ugyanazt csináljuk, immár másodszor. Rejtőzve támadunk, aztán újra elbújunk egy konténer mögött, amíg feltöltődünk, majd ismét láthatatlanként körözgetünk. Ráadásul a nagy hiba itt is megjelenik: az ellenfél buta, de sokan vannak és sasszeműek. Ja, és egy rövid szakaszt leszámítva járművet sem fogunk vezetni.  

Szóval nem baj, hogy cső FPS lett a Crysis. A gond az, hogy a fejlesztők ebben is csak átlagosat tudtak alkotni. 

Végigjátszás befejezése: 2020. szeptember 02.

Végigjátszás hossza: 14 óra 10 perc