Ha felülünk a nosztalgiavonatra könnyen elképzelhető, hogy a Red Alert széria, különösen a második rész, igazán kellemesen bizsergető érzéseket fog kiváltani belüllünk. Hasonlóan voltam én is ezzel. Felrémlettek azok a régi szép PC-s idők, amikor az RTS-ek piacán a Westwood játéka egyike volt a kötelezően letorrentezendő (jó tudom… tudom… de akkor még más idők jártak… azóta jófiú lettem!) játékoknak. Mostanra megnőttem, a PC igazán inkább már munkaeszköz, a játéknak ott az Xbox.
De álljunk csak! Hiszen a visszafelé kompatibilitás jóvoltából játszhatunk az Egyes Boxon is az eredetileg 360-ra kiadott harmadik Red Alertel.
A kérdés persze azonnal felmerül: Egér nélkül?
Bátran válaszoltunk erre a kérdésre egy nanát, mert úgye a Halo Wars megoldotta ezt a problémát, és egy egészen kellemes RTS volt, szívesen játszottunk vele a konzolon. Azt kell mondjam, alapvetően ezen a téren a RA3 sem vall szégyent, egyedül azokon a pályákon fogunk káromkodni emiatt, amelyeken a sebes kezelés a pálya megoldókulcsa, mindezt kombinálva az egyes egységek speciális képességeire történő hagyatkozással. (ezt a mondatot túlbonyolítottuk...) Itt nagyon fog hiányozni nekünk a PC-ről jól ismert csoportképző gyorsbillentyű (Ctrl+1, Ctrl+2, stb.).
Nehéz ennyi év távlatából az érzéseken túl konkrétumokat felidézni a korábbi vörös veszedelmekből, de a harmadik etap pontosan azt hozta, amit ezen homályos emlékek alapján vártam. Kaptam egy semmiképpen komolyan nem vehető történetet (illetve hármat, hiszen három nézőpontból élhetjük át ugyanannak a felütésnek a történéseit, attól függően melyik nációnál vesszük kezünkbe az irányítást). De ezt pont így volt korábban is. A történet pont annyira parodisztikus, mint amennyire a videóbetétek is. Ne várjuk, hogy a nevesebb színészek, akik ezekben előfordulnak életük alakítását adják, sőt! Sőt, pont, hogy a tehetségük abban áll, hogy tök jól rájátszanak a ZS kategóriás filmeket idéző dialógusokra, történetek.
Ennek a paródisztikus jellegnek dolgozik alá a grafika is, az egységek kinézete, az egész játék arculata.
Hahó én egy szándékosan ZS játék vagyok, és te ezt élvezni fogod! És bármennyire fura, de ez volt a legjobb a játékban. Hiába vezettek be egy harmadik játszható nációt, nevezetesen a japánokat, ha igazán nem tudtak markáns arcot adni egyiknek nációnak sem. Persze, grafikailag egyediek, és van bennük a lehetőség is, de fix, hogy nem fogjuk felfedezni az összes egység speckó képességét, mert nem szükséges.
Ráadásul pont itt jönnek elő azok az irányítási problémák, melyek a kontrollerhez köthetők. Viszont mivel többnyire enélkül (a rengeteg speckó képességen kívül) is tudunk érvényesülni, ezért nem is lesz célunk, hogy kiismerjük az egységeket (most, hogy így belegondolok, régről sem rémlik, hogy nagyon variáltuk volna őket, ha volt mamuttank, akkor lehetett indulni gyalulni.)
Visszajutottunk tehát oda, hogy mitől PC-s műfaj az RTS. Az irányítás kézre állásától? Lehet. Ennek ellenére szerintem az RA3 konzolon is remekül játszható, csak szeretni kell a ZS filmeket, mert akkor egész jól el lehet vele szórakozni. (Ja, és a menü főmenü alatti zene sokáig visszahangzik majd a fülünkben)
Ui: Majdnem elfelejtettem. Igen, RA3-ban is vannak lányok, és igen, az ő szoknyájuk is nagyon, nagyon rövid.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése