A Star Wars újra berobbant a mozikban és a tévé képernyőjén is. Az, hogy ez a robbanás milyen lett… (Nem, nem, nem. Az SW9, nem, és beleállok, de az SW8 nekem igen.) Ennek ellenére sajnos játékok terén nem lettünk elkényeztetve. Aztán jött Fallen Order, és mint élve a közhelyes mondással a sivatagról, meg az utazóról és a vízről, no meg persze az ebben a hármasban fennálló kapcsolatrendszerről, nos, nagyon örült mindenki neki, és ebben a szomjazó helyzetben talán pozitívabban is fogadta mindenki, mint amit érdemelne.
Na, jó. Ez tényleg egy jó játék. Ismétlem, jó. A jó pedig ugye az általunk megszokott ötös skálákon egyel a vége előtt van.
És miért csak, jó? Hámozzuk le róla a messzi messzi galaxis körítést, és mit fogunk találni, egy jól működő TPS-t, viszonylag nyílt világgal, egyszerű fejlődési rendszerrel és egy olyan harcrendszerrel, amellyel nekem nem nagyon sikerült megbarátkoznom. Ez utóbbinál pedig nem az a baj, hogy nem egy vadul kattintgatós rendszerrel van dolgunk, hanem egy megfontolt, védekezésre, staminára épülő taktikus rendszerrel. Nem, mert hasonlóval már játszottam, és ott ha beletanultam, ment minden, mint a karikacsapás. Itt azonban nem sikerült megszoknom, ráéreznem. Voltak pillanatok, amikor azt gondoltam, hogy aha, értem, megy minden, majd a következő kanyarban úgy legyalultak, hogy csak néztem. És nem egy másfajta ellenfél, hanem olyan, amelyet hasonló módon már többször legyőztem, tehát nem új technikát kellett volna választanom, vagy új stratégiát.
Persze, ez egy SW játék, azaz némi elhalálozás még belefér, nem büntet érte igazából a játék. Ugorjunk is tovább, mit is kaptam még a játéktól. Lara Croftot, azaz felfedezést, ugrálást, a fejlődő képességeinknek hála korábban megközelíthetetlen helyekre történő eljutást különböző sírboltokban, különböző bolygókon. Mindez a Tomb Raiderekben is előforduló fejtörőkkel. Mármint nem onnan másolták őket, csak ott is voltak hasonlók. Mivel megrögzött TR rajongó vagyok, és alapvetően annak imádtam minden részét, ez itt is nagyon menő volt. Talán leginkább itt az zavart, amikor tudod, hogy ott van valami, de még nem tudod, miért nem tudod megszerezni (nem oldottál meg valamit, vagy nincs meg valamely képességünk még hozzá). Itt pedig befigyel a metroid vonal, azaz minden alkalommal vissza kell térni az egyes bolygókra, és újra meg újra bejárni őket, hogy na, most már fel tudunk menni a magas kiszögelésre vagy még nem? Ebben picit segít a térkép, ahol színnel jelöli, hogy az adott terület lezárt e még a számunkra, mert nincs meg a hozzá kellő képesség (azaz itt Erő). Nincs is ezzel semmi gond, alapvetően, hiszen az egyes bolygók kellően eltérőek, nagyon különlegesek, és bőven akad rajtuk felfedezni való. Az egyetlen gubanc, itt megint a harc, ami mint mondtam, nem akart nagyon kézre állni.
Van tehát nekünk egy alapvetően jó játékunk, ami mindenhonnan összeszedi a jó elemeket, ezeket szépen össze is gyúrja megfelelő eleggyé. Majd ráöntik a Star Wars dizájnt, és innentől kezdve naná, hogy minden egyel jobb lesz, hiszen óriásit nő a hangulat. Tény, sokkal több ilyen SW játék kellene.
Végigjátszás befejezése: 2020. november 30.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése