Van amikor előveszünk egy régi játékot, és nagyon azt várjuk tőle, hogy be fog jönni. Különösen így vagyunk ezzel, ha az adott játék Star Wars környezetben játszódik. Mindehhez pedig tegyük hozzá, mindenütt nagyon szép dolgokat írnak róla, különösen, hogy ezen írásokat áthatja a retró érzés, meg az idő megszépít mindent hangulat. Számítva erre saját magunknál is, bátran vágtam bele a Republic Commando három kampányába.
Miért is kell erről a játékról beszélni? Nem csak azért mert egy FPS játékról van szó, ami az SW világában a Dark Forces óta egy tuti dolog, hanem azért is, mert itt némileg megbolondították az egészet egyfajta taktikai fűszerezéssel. Egy csapatot irányítunk, ahol megvan mindenkinek a maga szerepe: robbantó, kódtörő, mesterlövész. A rendszer alapvetően jól működik, ott leszünk meglőve (érted, meglőve), amikor egyedül leszünk. Nagyon könnyen megszokjuk, hogy három kolléga besegít. Ilyenkor bizony feltűnően megugrik a nehézség, a kihívás. Különösen azért, mert lehet velem van a gond, lehet, hogy a retróság miatt, de az egyik legnagyobb problémám a gunplay (van erre jó magyar szó) volt. Nehézkes volt a lövöldözés, nehéz volt a célzás.
Persze történetet se keressünk. Van, naná, hogy van. De igazán az egész arról szól, hogy három akció részleteibe látunk bele, és ez engem annyira nem fogott meg. Mert oké, van egy feladat, közbejön valami, máshogy kell megoldani, és mindezt mint katona hogyan élem át három kampányon belül engem nem kötött le.
Mindezen túl maga a játék jó. Még mindig, ennyi év után is. Egyrészt az SW környezet tényleg jól áll neki. Különösen a klónháborúk idejéből, mert ritka ebből az időből a hangulatos játék. És azért itt van hangulat. A három kampány változatos helyszínekre visz. Az egyes pályaszakaszok kellően változatosak, nem egyszer kellően epikusak. Az ember azt érzi játék közben, hogy itt ott a játékmeneten kellene csiszolni, de egy ilyen játékot manapság is szívesen fogadnánk.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése