Van olyan, hogy lehet emelni a tétet? Naná, hogy van, és a Yakuza Kiwami második része meg is teszi. Igaz rá a nagyobb, szebb, több, és igen, az is igaz rá, hogy jobb. Pedig már az első is tökéletes élménygazdag játék volt.
A történet szála itt tovább fonódik, és ha azt hitted az előző rész végén, hogy végre rendben lesz minden, hát kiderül, hogy nem így van. Ráadásul a sztori végére úgy felrúgjak az első fejezet zárását, hogy csak nézünk előre. De az út odáig sem lesz egy sétagalopp. A fő történet szál itt is nagyon izgalmas, fordulatos, az egyetlen gond, hogy innen kiszedték a szereplőket összesítő, menet közben frissülő lexikont, am az első részben nagyon nagy segítség volt, hogy tudjuk ki kicsoda, mi is történt vele pontosan.
Ugyanakkor a játéktér kibővült. Egyrészt egyes épületekre már fel is tudunk menni, azaz az eredeti terület (ami most sem lett hatalmas, viszont annál élőbb) függőlegesen is kibővült. Másrészt kapunk egy új negyedet, ami ugyan kisebb, de itt is számtalan felfedezni való dolog vár ránk.
Természetesen most is lesz rengeteg feladatunk, ezek mindegyikét igyekszünk majd megoldani. Ráadásul azok számára, akik játszottak az első résszel nagyon sok visszakacsintást is kapunk, ami még jobban növeli az élményt. (Több olyan mellékszereplő további életútját láthatjuk egy újabb mellékküldetés teljesítésével, akik korábban már feltűntek.) Ráadásul egy mellékszereplő (Majima) múltja is sokkal több mélységet kap, a szereplő olyan oldalát is megismerjük, amelyet nem is gondoltunk volna.
Itt is lesz rengeteg feladat. Számos közülük új, de több visszatérő is akad. (Persze van olyan, amelyik itt nem jelenik meg a korábbi részből.) Egy biztos ezekre tuti nem lesz panasz, különösen, ha figyelembe vesszük a két nagyobb, már-már külön játéknak is beillő (egy mobilos játéknak tuti) kabaré klub menedzselést, illetve a Majima Építőipari Vállalat küzdelmeit. Hetek telhetnek el úgy, hogy csak ezekkel játszunk, mégsem érezzük feleslegesnek, mert csak bővül a játék története tőlük.
Igen, igaz itt is, ami a korábbi részben. Mindent érdemes megcsinálni amit csak tudunk, mert nem egyszerűen csak plecsniket nyerünk, vagy a hősünk lesz picit erősebb ettől, hanem a játék világa bővül, és ismerünk meg egyre több részletet a szereplőkről.
Na, persze ne felejtsük, ez még mindig japán, azaz bizarr dolog itt is lesz bőven (pl. a piszoár használatával szoknyafelfújó játékot játszhatunk). És persze gyönyörű japán lányok is, akiket fotózhatunk, ha ehhez van kedvünk, és lehet, manapság egyeseknél ez kiveri (khm!) a biztosítékot, de szerintem megéri. (Aki utánanéz egyébként ennek a dolognak, az megint kap egy kis japán kultúrát, mert ez annak is a része.)
A karakterfejlődésünk egyszerűsödött erre az epizódra, és a harc sem lesz négy stílusra felosztva. Ettől viszont a játék csak még gördülékenyebbé vált, és a harc csak egy eszköz lesz arra, hogy kihívásként szolgáljon, jobban fogunk tudni a történetre fókuszálni. Mert összességében itt is az visz minket előre, még jobban meglovagolva a 90-es évek VHS korszakát.
Igazi gyöngyszem ez a játék mindazoknak, akik kellő nyitottsággal bírnak a mondjuk úgy kulturális különbségekre, akik kellemes akciójátékra vágynak úgy, hogy közben a történet nagyon fontos a számukra, no és persze azoknak, akik van elég idejük felfedezni az egyes részleteket, mert bár a térkép itt sem túl nagy, de sok jó és jópofa dolgot rejt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése