Ugrás a fő tartalomra

Maneater

Vannak játékok, amelyekkel nem azért játszunk, mert bődületes mélységek vannak benne, mert megfejtést találunk bennük az élet értelmére vagy bármi másra. Nem. Vannak játékok, melyekkel azért játszunk, mert kiélhetjük benne azokat ösztönöket, amelyeket konszolidált családapaként a mindennapi gátlásaink szépen kordában tartanak agyunk hátsó zugában. A szelepet pedig a semmi értelme, de lehet benne egy cápával embereket és minden mást felzabálni típusú játékok segítségével lehet kinyitni és bezárni. Próbálhatjuk tehát cápa szerepjátéknak (sharkRPG-nek) hívni, de ez a játék bizony nem más, mint az alantas, faszagyerek vagyok érzés adó, és röhögök a szétfröccsenő véren fajta játék. A megoldásai miatt persze abból is a jobbik fajta.

De mik is ezek a megoldások. Egyrészt a címszereplő egy cápa. Faji sajátosságai miatt mindez biztosít számunkra egy különleges környezetet. A fejlesztők pedig tényleg biztosítják a mocsárvidéktől az atomtemetőn át a békés hajókikötőn keresztül a napos strandig mindent, még a luxus tengerbenyúló házakról sem feledkeztek meg. Lesz itt elhagyott csatornarendszer, felfedezni váró és begyűjtendő számtalan cucc, amely természetesen cápánk fejlesztésére fordíthatunk, hogy a kezdetben cuki kis bikacápa, akire még az egyszerű csukák is veszélyt jelentenek a végére brutálisan, genetikailag átalakult szörnyeteggé váljon. Ráadásul 3 féle szörnyeteggé válhatunk a fejlesztések segítségével melyeket vegyíthetünk is, és mint mindig, ezek a fejlesztések valami kis pluszt adnak ahhoz, hogy minél hatékonyabb gyilkológépek legyünk, és beteljesítsük a bosszút, amely egy jó kis B kategóriás tálalást kapott.

Egyszóval fasza kis móka ez, el lehet vele lenni ideig-óráig, csak… Hogy mindig van egy ilyen csak. Szóval egyrészt nagyon repetitívvé válik a móka, és bizony az irányítást is szokni kell. A nagyobb bajom viszont az volt, hogy jött egy frissítés a játékra, amely egy idő után játszhatatlanná tette, átment az egész képregénybe, úgy szaggatott. Ilyenkor kilépés a főmenübe, majd visszalépés a játékba megoldotta dolgot, de amikor ezt 10-20 percenként előjött….

Egy ilyen játék soha nem lesz az élményfaktor csúcsa, de kellemes szórakozásnak, vörös fényben történő gonosz vigyor megvilágítása szerű kikacsintós élménynek teljesen megteszi.


Végigjátszás befejezése: 2021. szeptember 03.
Végigjátszás hossza: 16 óra 31 perc

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Spyro Reignited Trilogy

Amikor először láttam videókat a játékról, nekem már akkor megtetszett a játék. Mindenképpen szerettem volna kipróbálni. Mondom ezt úgy, hogy soha nem játszottam még Spyro játékkal, nem is ismertem ezt a szériát, és igazán nem is volt soha a fókuszban nálam. Aztán jöttek a hírek, hogy felújították. Mivel fogalmam sem volt mit újítottak fel, rám csak a játék kinézete hatott. Egyszerűen elvarázsolt az a mesebeli világ, amelyben egy nagyon bájos kissárkány kóricál, ugrál, tüzet fúj. Azaz egy cuki platformerről beszélünk. Cuki platformer, tehát nem csoda, hogy korábban nem is hallottam róla. Miért? Mert cuki és platformer. Egyik sem volt az én világom régen. Amikor elindítottam a nagyobbik lányom meglátta, és közölte, apa miért játszol babás játékkal? Na, valahogy pont így kategorizálható lett volna nálam is ifjabb koromban. Ugyan a platformerek terén azóta sem lettem ügyesebb, de lettek gyermekeim, és a cuki jelző nagyobb jelentőséget kapott. Hiszen fontos szempont lett a játékok terén az...

Giana Sisters: Twisted Dreams

Hallgatva az IDDQD -s srácokat, mindig jókat mosolygom, ahogyan Grath nem érti mit imádot Stöki a The Great Giana Sisters játékban. Nos, be kell valljam, hogy az említett játék nekem is egyike a maradandó C64-hez köthető élményeknek. Emlékszem, órákat töltöttem a nagyhajú leányzóval. Ugráltam, kockákat fejeltem, és valahol azt éreztem, ez valami olyasmi, mint amiket a filmeken láttam, csak ott egy pirosruhás nagybajszú csávó csinálta ugyanezt. Aztán a Games with Gold keretében egyszer beesett a - hívhatjuk úgy (?)- felújított verzió, ami persze igazán csak névben volt az, hiszen a korábbi játékmenet bőven átesett változtatásokon. A játékmenet nagyon egyszerű. Megyünk, ugrálunk mind minden platform játékban, közben elkerüljük a ránk törő mindenféle lényeket, vagy rájuk ugrunk, és kipukkasztjuk őket. Leszenek persze csapdák is szép számmal. Meg mindenféle gyémántok, amelyeket be lehet gyűjteni.  Az ugrálás élvezetes, hangulatos, és elsőre a játék megjelenése is tetszetős.  Az ig...

Resident Evil 7: Biohazard

Fura viszonyom van a Resident Evil játékokkal. Az első három kimaradt, a negyedik résznél kapcsolódtam be, mellékszálakkal egyelőre nem foglalkoztam, és az ötödik rész tetszett eddig a legjobban. Igen, nem a negyedik (mert annak kastélyos, középső szakaszát nem nagyon tudtam hova tenni). Ideje volt, hogy a megújult hetest is kipróbáljuk, hiszen belső nézetet kapunk, új szereplőket, és valami egészen mást. Illetve mégsem lesz egészen más, hiszen itt is lesznek fura fejtörők (te is hatalmas bronzmedalionokkal zárod az otthonod, nem igaz?). De ezek az valóságot nélkülöző fejtörök már-már védjegyek, nem zavaróak egyáltalán. Mit kezdtek viszont a fejlesztők a belső nézettel? Egészen sokat. Meg kell hagyni, sokkal zsigeribbé, átélhetőbbé vált ezáltal a rettegés. A játék elején kifejezetten félelmetes volt, ahogyan belülről lett átélhető a kiszolgáltatottságunk. Ez külső nézetben nem működött volna ennyire. Az egyetlen probléma, hogy az irányítás bizony még mindig nem megy flottul. Nem tudom,...