Ugrás a fő tartalomra

Maneater

Vannak játékok, amelyekkel nem azért játszunk, mert bődületes mélységek vannak benne, mert megfejtést találunk bennük az élet értelmére vagy bármi másra. Nem. Vannak játékok, melyekkel azért játszunk, mert kiélhetjük benne azokat ösztönöket, amelyeket konszolidált családapaként a mindennapi gátlásaink szépen kordában tartanak agyunk hátsó zugában. A szelepet pedig a semmi értelme, de lehet benne egy cápával embereket és minden mást felzabálni típusú játékok segítségével lehet kinyitni és bezárni. Próbálhatjuk tehát cápa szerepjátéknak (sharkRPG-nek) hívni, de ez a játék bizony nem más, mint az alantas, faszagyerek vagyok érzés adó, és röhögök a szétfröccsenő véren fajta játék. A megoldásai miatt persze abból is a jobbik fajta.

De mik is ezek a megoldások. Egyrészt a címszereplő egy cápa. Faji sajátosságai miatt mindez biztosít számunkra egy különleges környezetet. A fejlesztők pedig tényleg biztosítják a mocsárvidéktől az atomtemetőn át a békés hajókikötőn keresztül a napos strandig mindent, még a luxus tengerbenyúló házakról sem feledkeztek meg. Lesz itt elhagyott csatornarendszer, felfedezni váró és begyűjtendő számtalan cucc, amely természetesen cápánk fejlesztésére fordíthatunk, hogy a kezdetben cuki kis bikacápa, akire még az egyszerű csukák is veszélyt jelentenek a végére brutálisan, genetikailag átalakult szörnyeteggé váljon. Ráadásul 3 féle szörnyeteggé válhatunk a fejlesztések segítségével melyeket vegyíthetünk is, és mint mindig, ezek a fejlesztések valami kis pluszt adnak ahhoz, hogy minél hatékonyabb gyilkológépek legyünk, és beteljesítsük a bosszút, amely egy jó kis B kategóriás tálalást kapott.

Egyszóval fasza kis móka ez, el lehet vele lenni ideig-óráig, csak… Hogy mindig van egy ilyen csak. Szóval egyrészt nagyon repetitívvé válik a móka, és bizony az irányítást is szokni kell. A nagyobb bajom viszont az volt, hogy jött egy frissítés a játékra, amely egy idő után játszhatatlanná tette, átment az egész képregénybe, úgy szaggatott. Ilyenkor kilépés a főmenübe, majd visszalépés a játékba megoldotta dolgot, de amikor ezt 10-20 percenként előjött….

Egy ilyen játék soha nem lesz az élményfaktor csúcsa, de kellemes szórakozásnak, vörös fényben történő gonosz vigyor megvilágítása szerű kikacsintós élménynek teljesen megteszi.


Végigjátszás befejezése: 2021. szeptember 03.
Végigjátszás hossza: 16 óra 31 perc

Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Star Wars Jedi: Fallen Order

A Star Wars újra berobbant a mozikban és a tévé képernyőjén is. Az, hogy ez a robbanás milyen lett… (Nem, nem, nem. Az SW9, nem, és beleállok, de az SW8 nekem igen.) Ennek ellenére sajnos játékok terén nem lettünk elkényeztetve. Aztán jött Fallen Order, és mint élve a közhelyes mondással a sivatagról, meg az utazóról és a vízről, no meg persze az ebben a hármasban fennálló kapcsolatrendszerről, nos, nagyon örült mindenki neki, és ebben a szomjazó helyzetben talán pozitívabban is fogadta mindenki, mint amit érdemelne. Na, jó. Ez tényleg egy jó játék. Ismétlem, jó. A jó pedig ugye az általunk megszokott ötös skálákon egyel a vége előtt van. És miért csak, jó? Hámozzuk le róla a messzi messzi galaxis körítést, és mit fogunk találni, egy jól működő TPS-t, viszonylag nyílt világgal, egyszerű fejlődési rendszerrel és egy olyan harcrendszerrel, amellyel nekem nem nagyon sikerült megbarátkoznom. Ez utóbbinál pedig nem az a baj, hogy nem egy vadul kattintgatós rendszerrel van dolgunk, hanem egy
Megjegyzés küldése
További információk

Yakuza 4

Kezdjük azzal: Igen, a Yakuza széria ismét régi fényében ragyog. Na, ez persze elég fura kijelentés így, hiszen mihez és milyen fényhez viszonyítunk. Hiszen itt van nekünk ez a Remastered verzió, amely ugye közel sem olyan szép, mint például az első, de különös képen a második feljavított verziója. Igaz ezek esetében nem is egyszerű újrakeverésről volt szó, hiszen ott komolyabb átalakítások is érték a játékot. Ugyanakkor ez a rész mégis ragyog, mert a rossz játéknak közel sem mondható harmadik rész után ez az epizód ismét képes volt elvarázsolni, beszippantani. Ennek az újra ragyogásnak lehet, hogy két oka van. Az egyik mindenképpen a történet, amely ismételten kellőképpen fordulatos, izgalmas, és bár a végére talán már túl is csavarták azt ami csavarható, mégis folyamatosan izgalomban tart. Mármint a fő történet szál… meg a többi is. Ugyanis ismét rettentő sok jól megírt mellékküldetést kapunk, amelyek sokszor egymásra épülnek, és elvégzésük nem egy komplex történetté áll össze. Bizon
Megjegyzés küldése
További információk

The Last Ninja

Néha nagyon durva szembesülni a múlttal. Mármint a múlt szép emlékeivel. Mert mire vetemedtem? Kedvem támadt nosztalgiázni. Na, de nem úgy pár tíz évet, hanem rögtön sokat. Így került a gépre egy C64 emulátor, és mi az, ami ilyenkor gyorsan kipróbálásra kerül? Hát persze, hogy az utolsó nindzsa. Ez volt az egyik olyan játék, amelyet éveken keresztül tartó kazettás létem alatt csak néztem másoknál, milyen jó is lenne. Sajnos kazettás verzióban nem adatott meg, hogy egy jól működő változat a mágnesszalagjaimra kerüljön. Aztán, amikor végül lett szép nagy floppy lejátszóm, hát be is szereztem, de előbb valahogy a második részt találtam meg, és csak később az elsőt. Így részletes emlékeim ezzel kapcsolatosan nem nagyon maradtak, leginkább annyi, hogy valami vagány dolog volt a jó öreg Commodore gépen. Be kell vallanom, jobb lett volna nem piszkálni az emlékeket ezen első verzió kapcsán… Lehet én öregedtem meg, vagy a játékipar változott, de ez a játék mai szemmel nagyon sok kérdést, de leg
Megjegyzés küldése
További információk