Soha nem búvárkodtam. Igazán úszni sem tudok, erre a játék úgy kezdődik, hogy lezuhant a mentőkabinom, és amerre csak elnézek vizet, meg egy felrobbant űrhajót látok. Szerencse, hogy a játékban irányított énem a valódi énemmel ellentétben tud úszni, sőt merülni is. Ráadásul felszerelése képes beazonosítani a körülötte levő élővilágot, elemeket, és azokból mindenféle hasznos kütyüt összerakni, így pár órával később már egy egész pofás kis víz alatti bázisban tengethettem a mindennapjaimat.
Túlélő játék ez, amit nagyon nem tudok összehasonlítani más műfajbeli játékokkal, mert igazán ez volt az első (a Minecraft-ot leszámítva) amellyel próbálkoztam, és nem árulok zsákbamacskát, de nagyon jól tettem, hogy próbálkoztam.
Számomra fontos, hogy egy játéknak legyen története, és bár itt is sok időt fogunk tölteni azzal, hogy nyersanyagokért úszkálunk (majdnem mászkálunkot írtam), de a fő hangsúly nem ezeken a részeken van, hanem a rejtély felderítésén, hogy ugyan már mégis miért nem tudjuk elhagyni a bolygót, amelyre lezuhantunk, és ha megvan a miért, akkor oldjuk fel a problémát, azaz hagyjuk is el. Nem mondanám, hogy mindez bonyolultan lenne tálalva, de annak éppen elég, hogy felfedezzük az óceán mélységeit. Ráadásul a játék visz előre. Mindig ad valami célt, amit el kell érnünk, és pontosan fogjuk tudni, hogy ez mi, illetve a legtöbb esetben rá fogunk jönni arra, hogy mire lesz szükség az adott cél eléréséhez. (Számomra pont ezért adott többet mint a Minecraft, ahol állandó külső wikik böngészésére voltam szorulva, itt minden szükséges infó elérhető a játékon belül.)
Sokan magasztalják a játék képi világát, a csodálatos vízi ökoszisztémát, amelyet elénk tár, és amelyben soha nem lehetünk biztonságban. Tény és való, lenyűgöző környezetben kellett az életemért küzdenem. A kinézetre egy szavam sem lehet. Annál inkább van a bugokra. Azt még nem ide sorolom, hogy a motor az alap Xbox One masinán a látótávolságot nagyon alacsonyra vette, és szinte az orrom előtt töltődött be nem egyszer a táj, ami azért a navigációt nem éppen segítette, de az, hogy egyes tereptárgyak konkrétan akkor töltődnek be a tájba, amikor már ott vagyok, az okozott pár kellemetlen pillanatot, különösen a játék vége felé. Kezdetben is egyszer kétszer előfordult, hogy a mini tengeralattjárómmal utazva egyszercsak rám rakott a játék egy sziklát, így beleszorulva abba, de a vége felé konkrétan beestem/beúsztam a falak mögé, ahonnan aztán nem lehetett kijönni. Ugyanennek a jelenségnek volt köszönhető az is, hogy számos nyersanyagra perceket kellett várni, amíg a játékmotor szépen kiszórta őket a tengerfenékre.
Kár ezekért a hibákért, mert ha egy játék ezekkel együtt is maradandó élmény tudott lenni, akkor el lehet képzelni milyen lenne ezek nélkül. Márpedig a Subnautica egy remek játék. Lehet, nem nyújt végtelen lehetőséget, mint a Minecraft, nincs benne végtelen mennyiségű kombináció, de remek hangulata van és fogja a kezemet, nem engedi el. A legnagyobb veszélyben is biztonsággal mozgom benne. Mindig kínál nekünk célokat, de az odavezető utat már rám bízza. Ugyanakkor mindig tudtam mit miért csináltam. Az elveszettség érzése csak ritkán telepedett rám, de ekkor is kiderül, hogy én voltam figyelmetlen, vagy nem voltam elég bátor tovább merészkedni a térkép egy adott pontján.
Végül itt köszönöm meg mindenkinek, aki a közvetítés közben ellátott tippekkel: köszönöm :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése