Mit mondjak. Nem lettem jobb. Viszont rájöttem, hogy már a kombók megtanulásához sincs türelmem. Persze a játék történetének végigjátszásához nem is kell. Jól érzékelhető, hogy a játék midig egy picit nehezebbé válik, majd amikor nagyon elkenik az általam irányított szuperhős arcát, akkor visszavesz egy szintet a nehézségből, így második vagy harmadik nekifutásra tuti továbbjutottam minden összecsapáson. Ez persze jó volt, mert a bunyók még így is eszeveszett látványosak, és az eltúlzott elemek miatt akár viccesek is lehetnek, ugyanakkor itt nem érezhető (egyes kivételekkel) az MK-ra jellemző brutalitás vérben tocsogás.
A történet pedig kellően képregényszagú, és éppen ezért nagyszerű lehetőséget biztosított ez a háttér arra, hogy miként oldják meg, ha egy szuperhősnek önmaga ellen kell megküzdenie. Párhuzamos univerzum! Az egyikben is van egy Batman és persze a másikban is van. Nyissuk össze, és máris bunyózhatnak egymás ellen. A sztori végigjátszása egyébként pont arra jó, hogy megtaláljuk a kedvenc, harci stílusában hozzánk leginkább passzoló karaktert, hiszen majd mindegyik szuperhőst vagy éppen annak ellenfelét irányíthatjuk. Azok, akik kedvelik a stílust bizonyára ezt követően kiválasztva a megfelelő karaktert el is kezdik tökéletesíteni technikájukat a megannyi játékmód valamelyikében, de számomra a sztori éppen elég volt, hogy belássam, ütlegelni még mindig élvezetes dolog, de ez ma már hosszútávon nem köt le.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése