Olyan játék kerül most fókuszba, amelyre bizony a gyermekeim hívták fel a figyelmet. Fiam teljesen oda volt érte, és meg kell hagyni, teljesen igaza volt. Ezért a játékért tényleg oda lehet lenni, még akkor is, ha nem AAA játékkal van dolgunk.
Van itt kérem szépen minden. Felfedezés amolyan metroidvania módon. FPS szintű lövöldözés. Logikai feladványok. Platform részek vad, már már pixelpontos ugrálásokkal. Olyan keverékével van dolgunk a különböző játékstílusoknak, amely rendkívüli addikciót okoz a játékosban.
Főhősünk egy pálcikaember egy homokozóban, ahol a piros pálcikák falujában nagy a baj, mert a kék pálcikák elzárták a vizet. Hősünk, a király fia fel is kerekedik, hogy megoldja a helyzetet, az utat azonban váratlan akadályok nehezítik, és a végére ki is derül, hogy a kékek sem annyira rosszak, és mennyivel jobb az összetartás, mint az egymás szivatása.
Már a faluban is rengeteg a tennivaló, és már itt is érezhető, hogy nem egy begyűjthető tárgyat, érmét, fejlesztési eszközt nem tudok elérni, mert még nem szereztem meg azt a tárgyat, érmét, fejlesztési eszközt, amivel képessé válok megszerezni. El is indulunk hát felfedezni a környéket, és bár a sztoriban előre haladva mindig újabb és újabb területek lesznek elérhetők, minden esetben érdemes visszamenni és újra átnézni a korábbi régiókat, hiszen az új képességek új lehetőségeket adnak amelyek további újabb és újabb fejlesztést ígérnek.
Az utat persze számos csúnya ellenfél akadályozza, amelyek legyőzése bizony sok esetben tényleg kihívást jelent, hiszen bár üthetjük őket karddal, lőhetjük őket lézerrel, azért ez mégsem egy Doom vagy egy Halo, azaz elég nehézkes a küzdelem, a „gunplay” nem túl kellemes. Ahogyan egyes esetekben a platform részek sem, de ezek szerintem FPS nézetből sosem igazán azok. Ennek ellenére nagyon jó ötlet mégis, hogy vannak ilyen szakaszok, hiszen nagyban hozzájárulnak a játék sokszínűségéhez, és a pályák felfedezéséhez kapcsolódó élményhez. Gondoljunk csak bele. Végig ott a kérdés: Én vagyok béna, hogy nem tudok oda átugrani, vagy nincs meg a fejlesztés hozzá, és később menni fog, esetleg nem is lehet oda felugrani vagy van egy másik, könnyebb út is?
Mindezt pedig tetézik a logikai feladványok, amelyek nagyon sokfélék lehetnek. Többségükre előbb utóbb rá is jövünk magunktól, mert kapunk ráutaló segítséget, de nem egy esetben bizony meg fogunk izzadni abban, hogy na, itt mire is gondolt a készítő, különösen a játék későbbi szakaszaiban. Lesz itt olyan, hogy elektromosságot kell vezetnünk vizes szivacsok és fémrudak segítségével. Lesz, hogy lézerlabdát kell pattogtatni a megfelelő helyre úgy, hogy előtte jól állítottuk be a lepattanó felületeket. Lesz, hogy csak egy fickó mögé kell állni karikával a kezünkben, hogy úgy tűnjön glória van a feje fölött. Lesz, hogy tárgyakat kell átszíneznünk. Nagyon sokféle feladványt kapunk, igazán izgalmas ezek megfejtése. Az egyetlen nehézség tényleg az, hogy lesznek olyan puzzlék, amelyek nagyon nem logikusak (nekem legalábbis nem voltak azok – jó, utólag értettem, de előre nem láttam). Ilyenkor órákig szenvedhetünk, hogy mire gondolt a fejlesztő. Itt több segítség jól jött volna, akár korábbi több gyakorlással, hogy könnyebben beugorjanak az esetleges megoldási sémák.
Összességében tehát egy nagyon hangulatos, és jópofa játékkal van dolgunk, kár, hogy az irányítási nehézségek, az egyes esetekben nehezen megfejthető feladványok, és suta harc idegesítővé is tudja tenni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése