Ugrás a fő tartalomra

Far Cry 5

Amiben biztos voltam, hogy a vége egy atombomba. Nem volt nehéz kitalálni, hiszen a kvázi folytatás (nem a számozott verzió, hanem a New Dawn) azzal a felütéssel indul, hogy a gombafelhő bizony szép nagyra nőt. Ez nem titok, hiszen minden sajtó megírta. A kérdés tehát már csak az volt, hogyan jutunk el idáig. Higgyétek el, eljutunk, pont ugyanúgy, ahogyan azt szoktuk minden más Far Cry esetében.

Kellene hosszan ecsetelni, hogy mi milyen volt, de igazán az az igazság, ha játszottál már Far Cry játékkal, akkor játszottál ezzel is. Oké, nem pont úgy, de azért mégis.

Persze azért emlékezzünk meg néhány dologról.

Ott van például a grafika, ami nagyon szép, nagyon jó, csak valahogy a játék ebben az epizódban felvisz a fák fölé, és a motor úgy van megalkotva, hogy menet közben rajzolja az objektumokat. Így például hiába emelkedünk fel, nem fogjuk tudni a levegőből feltérképezni a tájat, a felkutatható objektumokat, hiszen olyan közel kell mennünk hozzájuk, hogy mire megjelenjenek, már értelmét is vesztette a madártávlat. Ugyanakkor az erdős vidék sokban emlékeztetett a Primal erdejére, mégis valahogy ott működött, itt azonban a modern környezettől inkább amolyan semmilyen lett. Ráadásul hatalmas terek vannak, amik csak vannak, nem is értem minek vannak a térképen, hiszen nincs rajtuk semmi játékmechanikai szempontból érdekes, csak fák, meg mezők, meg lehet erre sétálni, úgysem találsz semmit alapon.

Izgalmas dolog, hogy immár nem csak állati követőink lehetnek. Emberi követőink mind-mind 1-1 fegyvernemnek a képviselői, így ők távcsővel, rakétavetővel vagy éppen azzal, amire specializálódtak fognak mellettünk rohangálni, nem kis segítséget adva a harcokban.

Ezen kívül talán maga a vallási fanatizmus lehet még izgalmas kérdés, adhatna még színt jelen epizód történéseink és antagonistáinak, de sajnos nem ad. Nem tudnak a szerzők mit kezdeni a témával. Elcsépelt helyzetek, és fantáziálatlan történések. A szekta főgenyójához csak akkor jutunk el, ha a három testvére területén győzünk. A háromból két helyen viszont a fő bonyodalom agyunk megbabonázása. Egyik helyen zenével, másikban droggal. Nagy különbség, igaz? A területek között nincs kapcsolat. Minden területen nő a fenyegetettségi szint 3 elemű skálán, ahogyan egyre több mindent robbantunk fel, de a harmadik szinten már repülővel vadásznak ránk, így szinte mindig lő valaki, mert a repülő elől elbújni nem nagyon lehet. Frusztráló, hát nem kicsit. De legalább nincsenek tornyok, ugye? Csak gyűjtögetős mellékküldetések, meg minden területen két-két követő megnyeréséhez szükséges küldetés, meg még egy-két őrült, akiknek szintén feladatokat kell elvégeznünk. Sokszor őrült feladatokat. Lehet papíron vicces az üssünk el teheneket az ebédhez, de ugyanezt később eljátsszák más állatokkal is, így a valóságban már inkább fájdalmas.

Összességében azért mégsem lehet azt mondani, hogy rossz játék az ötödik epizód. Sokkal inkább olyan majd 50 órás játék, amivel ennyi ideig el lehet szórakozni, ha nincsenek nagy elvárásaink, és nem várunk forradalmat, csak egy Far Cry játékot.




Végigjátszás befejezése: 2022. szeptember 16.
Végigjátszás hossza: 48 óra 53 perc

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Star Wars Jedi: Fallen Order

A Star Wars újra berobbant a mozikban és a tévé képernyőjén is. Az, hogy ez a robbanás milyen lett… (Nem, nem, nem. Az SW9, nem, és beleállok, de az SW8 nekem igen.) Ennek ellenére sajnos játékok terén nem lettünk elkényeztetve. Aztán jött Fallen Order, és mint élve a közhelyes mondással a sivatagról, meg az utazóról és a vízről, no meg persze az ebben a hármasban fennálló kapcsolatrendszerről, nos, nagyon örült mindenki neki, és ebben a szomjazó helyzetben talán pozitívabban is fogadta mindenki, mint amit érdemelne. Na, jó. Ez tényleg egy jó játék. Ismétlem, jó. A jó pedig ugye az általunk megszokott ötös skálákon egyel a vége előtt van. És miért csak, jó? Hámozzuk le róla a messzi messzi galaxis körítést, és mit fogunk találni, egy jól működő TPS-t, viszonylag nyílt világgal, egyszerű fejlődési rendszerrel és egy olyan harcrendszerrel, amellyel nekem nem nagyon sikerült megbarátkoznom. Ez utóbbinál pedig nem az a baj, hogy nem egy vadul kattintgatós rendszerrel van dolgunk, hanem egy

Yakuza 4

Kezdjük azzal: Igen, a Yakuza széria ismét régi fényében ragyog. Na, ez persze elég fura kijelentés így, hiszen mihez és milyen fényhez viszonyítunk. Hiszen itt van nekünk ez a Remastered verzió, amely ugye közel sem olyan szép, mint például az első, de különös képen a második feljavított verziója. Igaz ezek esetében nem is egyszerű újrakeverésről volt szó, hiszen ott komolyabb átalakítások is érték a játékot. Ugyanakkor ez a rész mégis ragyog, mert a rossz játéknak közel sem mondható harmadik rész után ez az epizód ismét képes volt elvarázsolni, beszippantani. Ennek az újra ragyogásnak lehet, hogy két oka van. Az egyik mindenképpen a történet, amely ismételten kellőképpen fordulatos, izgalmas, és bár a végére talán már túl is csavarták azt ami csavarható, mégis folyamatosan izgalomban tart. Mármint a fő történet szál… meg a többi is. Ugyanis ismét rettentő sok jól megírt mellékküldetést kapunk, amelyek sokszor egymásra épülnek, és elvégzésük nem egy komplex történetté áll össze. Bizon

The Last Ninja

Néha nagyon durva szembesülni a múlttal. Mármint a múlt szép emlékeivel. Mert mire vetemedtem? Kedvem támadt nosztalgiázni. Na, de nem úgy pár tíz évet, hanem rögtön sokat. Így került a gépre egy C64 emulátor, és mi az, ami ilyenkor gyorsan kipróbálásra kerül? Hát persze, hogy az utolsó nindzsa. Ez volt az egyik olyan játék, amelyet éveken keresztül tartó kazettás létem alatt csak néztem másoknál, milyen jó is lenne. Sajnos kazettás verzióban nem adatott meg, hogy egy jól működő változat a mágnesszalagjaimra kerüljön. Aztán, amikor végül lett szép nagy floppy lejátszóm, hát be is szereztem, de előbb valahogy a második részt találtam meg, és csak később az elsőt. Így részletes emlékeim ezzel kapcsolatosan nem nagyon maradtak, leginkább annyi, hogy valami vagány dolog volt a jó öreg Commodore gépen. Be kell vallanom, jobb lett volna nem piszkálni az emlékeket ezen első verzió kapcsán… Lehet én öregedtem meg, vagy a játékipar változott, de ez a játék mai szemmel nagyon sok kérdést, de leg