Ugrás a fő tartalomra

Immortals Fenyx Rising

Azt mondták, ezt valami más lesz. Az Ubi Zeldája. Van itt nyílt világ, sok felfedezni való, és logikai játszadozás. Talán pont ez az, amitől más, mint más Ubi játék. Meg persze a rajzfilmszerű grafika miatt. De ettől tényleg más lesz, tényleg Zelda lett? Nem hiszem, bár bizonyítékom nincs, mert sose volt Nintendo a kezemben, így a Zelda-val sem játszottam.

Na, de kezdjük az elejétől. Van itt egy felborított görög mondavilág. A történetben szerepet játszó négy istenséghez tartozik 4 fő terület, ezen kívül kapunk még egy bevezető szigetet, és egy végső hegymászós szakaszt. Az egyes területek között szabadon mászkálhatunk, de területen található szörnyek nehézsége úgyis adni fog nekünk egy sorrendet. Minden területen találunk számos kihívást, amelyek nagy része a fizikával történő játszadozásra vagy az ügyességünkre épülnek. Persze nem kell megijedni, ha a valamivel nem sikerült még megbirkóznunk, hiszen picit játszunk még, fejlesztjük karakterünket és visszatérve máris minden sokkal jobban fog menni. Kivéve azokat az idegesítő ügyességi részeket, ahol elég egy rossz mozdulat. Szerencsére a rossz mozdulat a legtöbb esetben nem jelent végzetes balesetet, a játék nagy részében egyáltalán nem szükséges a pixelpontos ugrás, kivéve ott, ahol igen. A játék nehézsége amúgy jól be lett lőve, pont annyira nehéz, hogy elkedvetlenedés nélkül haladjunk, azaz fél szemmel nem lehet győzni sehol, de nem lesz abból baj, ha pislogunk néha. A feladványok nehézsége is változatos. Érdekes, hogy ugyanarra a 4-5 mechanikára mennyi mindent fel lehet építeni. Talán már túl sok mindent is. Azaz egyes esetekben unalmas lesz már szinte ugyanazt csinálni.

És itt képbe is jön a változatosság. Legalábbis  a külcsín béli biztosan. Az ugyanis nem olyan nagy. A négyből 2 terület szinte megegyezik, a másik kettő meg bár színvilágot vált zöldről barnásra, de ott sem akkor a különbség. Pedig alapvetően oké a grafika. Rajzfilmszerű, már már karikatúraszerű. Van akinek bejön, számomra néha túl gyermeteg volt.

Mindennek ellenére a játék maga kellemes, nagyon jól el lehet vele szórakozni. Azt hiszem én vártam tőle többet, mint ami végül lett.



Végigjátszás befejezése: 2022. október 08.
Végigjátszás hossza: 76 óra 35 perc

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Spyro Reignited Trilogy

Amikor először láttam videókat a játékról, nekem már akkor megtetszett a játék. Mindenképpen szerettem volna kipróbálni. Mondom ezt úgy, hogy soha nem játszottam még Spyro játékkal, nem is ismertem ezt a szériát, és igazán nem is volt soha a fókuszban nálam. Aztán jöttek a hírek, hogy felújították. Mivel fogalmam sem volt mit újítottak fel, rám csak a játék kinézete hatott. Egyszerűen elvarázsolt az a mesebeli világ, amelyben egy nagyon bájos kissárkány kóricál, ugrál, tüzet fúj. Azaz egy cuki platformerről beszélünk. Cuki platformer, tehát nem csoda, hogy korábban nem is hallottam róla. Miért? Mert cuki és platformer. Egyik sem volt az én világom régen. Amikor elindítottam a nagyobbik lányom meglátta, és közölte, apa miért játszol babás játékkal? Na, valahogy pont így kategorizálható lett volna nálam is ifjabb koromban. Ugyan a platformerek terén azóta sem lettem ügyesebb, de lettek gyermekeim, és a cuki jelző nagyobb jelentőséget kapott. Hiszen fontos szempont lett a játékok terén az...

Giana Sisters: Twisted Dreams

Hallgatva az IDDQD -s srácokat, mindig jókat mosolygom, ahogyan Grath nem érti mit imádot Stöki a The Great Giana Sisters játékban. Nos, be kell valljam, hogy az említett játék nekem is egyike a maradandó C64-hez köthető élményeknek. Emlékszem, órákat töltöttem a nagyhajú leányzóval. Ugráltam, kockákat fejeltem, és valahol azt éreztem, ez valami olyasmi, mint amiket a filmeken láttam, csak ott egy pirosruhás nagybajszú csávó csinálta ugyanezt. Aztán a Games with Gold keretében egyszer beesett a - hívhatjuk úgy (?)- felújított verzió, ami persze igazán csak névben volt az, hiszen a korábbi játékmenet bőven átesett változtatásokon. A játékmenet nagyon egyszerű. Megyünk, ugrálunk mind minden platform játékban, közben elkerüljük a ránk törő mindenféle lényeket, vagy rájuk ugrunk, és kipukkasztjuk őket. Leszenek persze csapdák is szép számmal. Meg mindenféle gyémántok, amelyeket be lehet gyűjteni.  Az ugrálás élvezetes, hangulatos, és elsőre a játék megjelenése is tetszetős.  Az ig...

Resident Evil 7: Biohazard

Fura viszonyom van a Resident Evil játékokkal. Az első három kimaradt, a negyedik résznél kapcsolódtam be, mellékszálakkal egyelőre nem foglalkoztam, és az ötödik rész tetszett eddig a legjobban. Igen, nem a negyedik (mert annak kastélyos, középső szakaszát nem nagyon tudtam hova tenni). Ideje volt, hogy a megújult hetest is kipróbáljuk, hiszen belső nézetet kapunk, új szereplőket, és valami egészen mást. Illetve mégsem lesz egészen más, hiszen itt is lesznek fura fejtörők (te is hatalmas bronzmedalionokkal zárod az otthonod, nem igaz?). De ezek az valóságot nélkülöző fejtörök már-már védjegyek, nem zavaróak egyáltalán. Mit kezdtek viszont a fejlesztők a belső nézettel? Egészen sokat. Meg kell hagyni, sokkal zsigeribbé, átélhetőbbé vált ezáltal a rettegés. A játék elején kifejezetten félelmetes volt, ahogyan belülről lett átélhető a kiszolgáltatottságunk. Ez külső nézetben nem működött volna ennyire. Az egyetlen probléma, hogy az irányítás bizony még mindig nem megy flottul. Nem tudom,...