Ugrás a fő tartalomra

Immortals Fenyx Rising

Azt mondták, ezt valami más lesz. Az Ubi Zeldája. Van itt nyílt világ, sok felfedezni való, és logikai játszadozás. Talán pont ez az, amitől más, mint más Ubi játék. Meg persze a rajzfilmszerű grafika miatt. De ettől tényleg más lesz, tényleg Zelda lett? Nem hiszem, bár bizonyítékom nincs, mert sose volt Nintendo a kezemben, így a Zelda-val sem játszottam.

Na, de kezdjük az elejétől. Van itt egy felborított görög mondavilág. A történetben szerepet játszó négy istenséghez tartozik 4 fő terület, ezen kívül kapunk még egy bevezető szigetet, és egy végső hegymászós szakaszt. Az egyes területek között szabadon mászkálhatunk, de területen található szörnyek nehézsége úgyis adni fog nekünk egy sorrendet. Minden területen találunk számos kihívást, amelyek nagy része a fizikával történő játszadozásra vagy az ügyességünkre épülnek. Persze nem kell megijedni, ha a valamivel nem sikerült még megbirkóznunk, hiszen picit játszunk még, fejlesztjük karakterünket és visszatérve máris minden sokkal jobban fog menni. Kivéve azokat az idegesítő ügyességi részeket, ahol elég egy rossz mozdulat. Szerencsére a rossz mozdulat a legtöbb esetben nem jelent végzetes balesetet, a játék nagy részében egyáltalán nem szükséges a pixelpontos ugrás, kivéve ott, ahol igen. A játék nehézsége amúgy jól be lett lőve, pont annyira nehéz, hogy elkedvetlenedés nélkül haladjunk, azaz fél szemmel nem lehet győzni sehol, de nem lesz abból baj, ha pislogunk néha. A feladványok nehézsége is változatos. Érdekes, hogy ugyanarra a 4-5 mechanikára mennyi mindent fel lehet építeni. Talán már túl sok mindent is. Azaz egyes esetekben unalmas lesz már szinte ugyanazt csinálni.

És itt képbe is jön a változatosság. Legalábbis  a külcsín béli biztosan. Az ugyanis nem olyan nagy. A négyből 2 terület szinte megegyezik, a másik kettő meg bár színvilágot vált zöldről barnásra, de ott sem akkor a különbség. Pedig alapvetően oké a grafika. Rajzfilmszerű, már már karikatúraszerű. Van akinek bejön, számomra néha túl gyermeteg volt.

Mindennek ellenére a játék maga kellemes, nagyon jól el lehet vele szórakozni. Azt hiszem én vártam tőle többet, mint ami végül lett.



Végigjátszás befejezése: 2022. október 08.
Végigjátszás hossza: 76 óra 35 perc
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Star Wars Jedi: Fallen Order

A Star Wars újra berobbant a mozikban és a tévé képernyőjén is. Az, hogy ez a robbanás milyen lett… (Nem, nem, nem. Az SW9, nem, és beleállok, de az SW8 nekem igen.) Ennek ellenére sajnos játékok terén nem lettünk elkényeztetve. Aztán jött Fallen Order, és mint élve a közhelyes mondással a sivatagról, meg az utazóról és a vízről, no meg persze az ebben a hármasban fennálló kapcsolatrendszerről, nos, nagyon örült mindenki neki, és ebben a szomjazó helyzetben talán pozitívabban is fogadta mindenki, mint amit érdemelne. Na, jó. Ez tényleg egy jó játék. Ismétlem, jó. A jó pedig ugye az általunk megszokott ötös skálákon egyel a vége előtt van. És miért csak, jó? Hámozzuk le róla a messzi messzi galaxis körítést, és mit fogunk találni, egy jól működő TPS-t, viszonylag nyílt világgal, egyszerű fejlődési rendszerrel és egy olyan harcrendszerrel, amellyel nekem nem nagyon sikerült megbarátkoznom. Ez utóbbinál pedig nem az a baj, hogy nem egy vadul kattintgatós rendszerrel van dolgunk, hanem egy
Megjegyzés küldése
További információk

Yakuza 4

Kezdjük azzal: Igen, a Yakuza széria ismét régi fényében ragyog. Na, ez persze elég fura kijelentés így, hiszen mihez és milyen fényhez viszonyítunk. Hiszen itt van nekünk ez a Remastered verzió, amely ugye közel sem olyan szép, mint például az első, de különös képen a második feljavított verziója. Igaz ezek esetében nem is egyszerű újrakeverésről volt szó, hiszen ott komolyabb átalakítások is érték a játékot. Ugyanakkor ez a rész mégis ragyog, mert a rossz játéknak közel sem mondható harmadik rész után ez az epizód ismét képes volt elvarázsolni, beszippantani. Ennek az újra ragyogásnak lehet, hogy két oka van. Az egyik mindenképpen a történet, amely ismételten kellőképpen fordulatos, izgalmas, és bár a végére talán már túl is csavarták azt ami csavarható, mégis folyamatosan izgalomban tart. Mármint a fő történet szál… meg a többi is. Ugyanis ismét rettentő sok jól megírt mellékküldetést kapunk, amelyek sokszor egymásra épülnek, és elvégzésük nem egy komplex történetté áll össze. Bizon
Megjegyzés küldése
További információk

The Last Ninja

Néha nagyon durva szembesülni a múlttal. Mármint a múlt szép emlékeivel. Mert mire vetemedtem? Kedvem támadt nosztalgiázni. Na, de nem úgy pár tíz évet, hanem rögtön sokat. Így került a gépre egy C64 emulátor, és mi az, ami ilyenkor gyorsan kipróbálásra kerül? Hát persze, hogy az utolsó nindzsa. Ez volt az egyik olyan játék, amelyet éveken keresztül tartó kazettás létem alatt csak néztem másoknál, milyen jó is lenne. Sajnos kazettás verzióban nem adatott meg, hogy egy jól működő változat a mágnesszalagjaimra kerüljön. Aztán, amikor végül lett szép nagy floppy lejátszóm, hát be is szereztem, de előbb valahogy a második részt találtam meg, és csak később az elsőt. Így részletes emlékeim ezzel kapcsolatosan nem nagyon maradtak, leginkább annyi, hogy valami vagány dolog volt a jó öreg Commodore gépen. Be kell vallanom, jobb lett volna nem piszkálni az emlékeket ezen első verzió kapcsán… Lehet én öregedtem meg, vagy a játékipar változott, de ez a játék mai szemmel nagyon sok kérdést, de leg
Megjegyzés küldése
További információk