Ugrás a fő tartalomra

Halo Infinite

Akkorát újult a Halo sorozat a legújabb részre, hogy csak na. Erre mit csinálok, mégis a hetvenesek klubjába helyezem. Az okok nagyon egyszerűek, úgy hívják, hogy ziccerek, mégpedig kihagyott ziccerek.

Mert itt van nekünk minden, ami jó, és ami jó volt korábban is. Tök jó fegyverek, nagyon kellemes összetűzések, és lehet, hogy az AI nem az, amit a nagy rajongók elvárnak, de számomra tökéletesen megfelel, engem szórakoztat, fluid, menő és élvezetes. Sokat dobnak a rendszeren a speckó funkciók is. Ha megtanulunk velük bánni, akkor nagyon izgalmassá teszik a küzdelmeket. Az egyetlen baj velük, hogy picit nehézkes váltani közöttük. Cserébe viszont kapunk egy kötélhágcsót. Kilőjük, és odarántjuk magunkat, ahova csak akarjuk. Nagyon érdekessé válnak általa a harcok. Fogjuk is használni ezerrel.

Számomra a történet is teljesen rendben volt. Teljesen új felállással kezdünk. Új MI-vel, aki újfent stílusosra sikerült. Nagyon imádtam minden pillanatát az új virtuális leányzónak. Imádtam a pikírt humorát, éleslátását, egyben cuki naivitását. Nagyon jó – majdnem azt írtam helyettesítője, de nem az, mert ennél több, másabb, szóval maradjunk annyiban, hogy új társa MC-nek Cortana helyett. Valójában Cortana-t is imádtam, és nagyon fájt, hogy kiírták a sorozatból, kérdeztem is magamtól folyamatosan, miért kellett leváltani? Ugyanakkor tudom, le kellett váltani, hiszen a megelőző rész végére olyan nagyhatalmú entitássá nőtt a kék leányzó, hogy valahogy le kellett zárni a történetét, szerepét.

Na, de akkor mi ment itt félre, melyek azok a bizonyos félrement ziccerek?

Minden, ami a nyílt világból származik. 

Ahogyan annak idején a Gears sorozat ötödik részében nagyon jól bejött, hogy kinyitották a világot, úgy azt itt most nem igazán sikerült. A készítők ugyanis nem tudtak mit kezdeni a szabad terekkel. Attól, hogy vannak óriási terek, és azon elhelyezünk néhány ikont, ahol történik valami, nos, attól 2022-ben már senki nem dob egy hátast. Különösen, hogy igazán mi is történik mindegyik helyen? Odamegyünk, harcolunk, begyűjtjük a jutit, jöhet a következő ikon. Monoton és unalmas. A fő történethez nem tesz hozzá, mellékesnek pedig felesleges időhúzás, hiszen még a tájban sincs változatosság, az egész gyűrű ugyanúgy néz ki mindenütt. Sokkal jobban jártak volna a készítők, ha a Gears-hez vagy a Metrohoz hasonlóan nyitnak pályát, azaz van pár nagyobb tér, amelyen belül az adott szakaszban tetszőlegesen oldunk meg feladatokat, miközben a fő történetben is előrébb lépünk. Ehhez azonban 3-4 egymástól jellegében elkülönülő kisebb nyitott pályát kellett volna alkotni. Ott derül ki, hogy ez működött volna, amikor a játék közepén van egy szakasz, ahol három légvédelmi ágyút kell hatástalanítanunk, és ehhez kapunk egy nagyobb teret, azon elszórva az ágyukkal, és ránk van bízva a területen merre miként megyünk, teljesítve a feladatot. Úgy lépünk tehát ki a csőszerűségből, hogy közben azért mégis csőben maradunk.

Valahol egyébként pont az érződik a játékon, hogy elindult a fejlesztés egy lineáris útvonalon, majd egyszercsak valaki azt mondta, hé fiúk, ez nem elég, openworld, openworld kell a népnek, és gyorsan beleszuszakoltak tehát nagy nyílt tereket, de gőze nem volt senkinek mivel töltsék fel. Aztán a játék utolsó harmadára visszatérnek ismét a jól ismert lineáris menethez. Egy nyílt világú játéknak nem lehet ilyen hosszú, lineáris lezárása! Itt valami nagyon félrecsúszott. Ugyanakkor el kell ismerni, hogy a Halo világának jól áll a nyílt világú környezet. Lehetne vele mit kezdeni, de nem így.

Van nekünk tehát egy jó kis lövöldénk, nagyon kellemes világgal, tök jó új MI szereplővel, és a lezárás is azt sugallja, hogy van koncepció a történetben. Az egészet pedig agyoncsapják egy tök üres, unalmas, önismétlő nyílt világgal, ami jó is lehet, de nem az. Így a hangulat hamar elszáll, és a monotonitás megöli az élményt, de teljesen.

Végigjátszás befejezése: 2022. október 23.
Végigjátszás hossza: 28 óra 14 perc

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Spyro Reignited Trilogy

Amikor először láttam videókat a játékról, nekem már akkor megtetszett a játék. Mindenképpen szerettem volna kipróbálni. Mondom ezt úgy, hogy soha nem játszottam még Spyro játékkal, nem is ismertem ezt a szériát, és igazán nem is volt soha a fókuszban nálam. Aztán jöttek a hírek, hogy felújították. Mivel fogalmam sem volt mit újítottak fel, rám csak a játék kinézete hatott. Egyszerűen elvarázsolt az a mesebeli világ, amelyben egy nagyon bájos kissárkány kóricál, ugrál, tüzet fúj. Azaz egy cuki platformerről beszélünk. Cuki platformer, tehát nem csoda, hogy korábban nem is hallottam róla. Miért? Mert cuki és platformer. Egyik sem volt az én világom régen. Amikor elindítottam a nagyobbik lányom meglátta, és közölte, apa miért játszol babás játékkal? Na, valahogy pont így kategorizálható lett volna nálam is ifjabb koromban. Ugyan a platformerek terén azóta sem lettem ügyesebb, de lettek gyermekeim, és a cuki jelző nagyobb jelentőséget kapott. Hiszen fontos szempont lett a játékok terén az...

Yakuza 4

Kezdjük azzal: Igen, a Yakuza széria ismét régi fényében ragyog. Na, ez persze elég fura kijelentés így, hiszen mihez és milyen fényhez viszonyítunk. Hiszen itt van nekünk ez a Remastered verzió, amely ugye közel sem olyan szép, mint például az első, de különös képen a második feljavított verziója. Igaz ezek esetében nem is egyszerű újrakeverésről volt szó, hiszen ott komolyabb átalakítások is érték a játékot. Ugyanakkor ez a rész mégis ragyog, mert a rossz játéknak közel sem mondható harmadik rész után ez az epizód ismét képes volt elvarázsolni, beszippantani. Ennek az újra ragyogásnak lehet, hogy két oka van. Az egyik mindenképpen a történet, amely ismételten kellőképpen fordulatos, izgalmas, és bár a végére talán már túl is csavarták azt ami csavarható, mégis folyamatosan izgalomban tart. Mármint a fő történet szál… meg a többi is. Ugyanis ismét rettentő sok jól megírt mellékküldetést kapunk, amelyek sokszor egymásra épülnek, és elvégzésük nem egy komplex történetté áll össze. Bizon...

Diablo II: Resurrected

Mit lehet csinálni a nosztalgiával?  Meg kell lovagolni.  Jó emlék a Diablo 2?  Naná, hogy az.  Igaz, azóta többször próbáltam az eredetit végigjátszani, de nem sikerült, pedig abból a korból ez az egyik olyan játék, ami megvolt eredetiben. Aztán nem is olyan régen készült egy felújítás belőle. Nosza, fel is ültem arra a lóra, és hagytam, hogy a nosztalgia magával ragadjon egy végigjátszás erejéig, azaz 1 karakterrel kergettem a vándort és legyőztem a démoni testvéreket. (Annak idején barbárral és PC-n, most viszont nekromantával és Xbox-on). Vitt is az a ló rendesen. Ugyanis a játék eszméletlenül szép grafikai tuningot kapott. Úgy maradt autentikus, hogy közben a korábbi SVGA grafika újra lett rajzolva, nem egyszerűen csak fel lett skálázva. Ennek köszönhetően ma már nem egy szörny pontos anatómiája kivehetővé vált. Ami annak idején csak egy pixelhalmaz volt, most részleteiben elevenedik meg előttünk. Természetesen mindehhez szép új fények és effektek is járnak, így...