Te atya ég, mennyire imádtam a TIE Fighter-t. Képes voltam a játék miatt joystickre is beruházni. Persze ez sem ma volt… Ezt követően megpróbálkoztam az X-Wing-el és az X-Wing Alliance programokkal is, de ezekben már nem jött át annyira a varázs. Pontosan tudom, nem azért, mert ezek rossz játékok lettek volna. Nem. Azért, mert ezekben nem Birodalmi pilóta voltam. Van tehát némi alapja annak, hogy amikor sikerült hozzájutnom a Squadrons-hoz nagyon nagy kíváncsisággal ültem le a játék elé, immár kontrollerrel.
/cdn.vox-cdn.com/uploads/chorus_image/image/66955537/cockpit_cropped.0.jpg)
A játék a Star Wars Kánon része. Ciki, de például csak a végére esett le nekem, hogy Hera Syndulla a Lázadók animációs sorozatból igencsak központi szerepet játszik a történetben. A történetben, amely úgy gördül tovább, hogy mindkét oldalon végre kell hajtanunk missziókat. Hol Birodalmiként, hol pedig Lázadóként repülünk, így pattanunk át az X-Wing fülkéjéből a TIE gépek valamelyikébe.
A játék, ha nem is egy komoly szimulátor, de mindenképpen több annál, minthogy csak kergetjük a célkereszttel az ellenséges gépet, sebességet adunk, lassítunk. Itt figyelnünk kell az éppen repült gép energiaszintjére, társaink manővereire. Na, és persze minden gép más repülési tulajdonságokkal bír, a későbbiekben pedig azok felszerelését, kiegészítőit magunk is meghatározhatjuk.
A történetről nem kell sok szót ejtenünk, amolyan tipikus SW történet. Teljesen rendben van, szórakoztató, kalandos, ügyesen fűzi össze az egyes missziókat, ahol tényleg változatos feladatokat kapunk. Talán egyszer-kétszer kaptam idegbajt a feladatoktól, de ilyenkor is inkább abból fakadt a problémám, hogy számomra néha már túl sok minden volt a képernyőn.
Igen, túl sok minden. Rájöttem, hogy amikor a TIE Fighter-el játszottam több, mint húsz évvel ezelőtt, akkor a gép nem volt képes a képernyőre varázsolni ennyi grafikai elemet, így a fekete csillagos háttér előtt könnyű volt megtalálni a célt, az ellenséges gépeket és más objektumokat. Na, ez ma már nincs így. Gyönyörű a környezet, tele van a világűr mindenféle dologgal. Űrhajók, fények, csillogás, robbanás, és mindezt még tetézi a HUD kijelzői, ahol rengeteg ikon villan a képernyőn. Szóval bizony nehéz néha tudni, hogy most mi merre is van, merre kell repülni.
Itt kell visszatérnem ahhoz, amit korábban már említettem. A küldetéseket, hol egyik oldalon, hol a másikon kell végrehajtanunk. Azaz éppen megtanulnánk a Lázadó gép kezelését, irányítását, amikor hírtelen a Birodalmi oldalon találjuk magunkat, ahol a gépeket nagyon máshogy kell kezelni. Így igazán egyik géptípust sem tanuljuk meg, csak belekostolunk mindenbe. (Tudom, pont ez volt a cél, hogy megmutasson mindent, hogy a multis arcok lássanak mindent az igazi buli előtt, de sajnos ez a buli engem nem szokott vonzani, így ez az ide oda ugrás inkább zavaró volt számomra.) Jobban örültem volna, ha először csak az egyik oldalon küzdjük végig a történetet, és utána játszhatunk a másik oldallal is.
A múlt varázsának megismétlése tehát elmaradt (persze lehet, hogy csak a múlt megszépítő szépségéről van amúgy szó). Viszont az biztos, hogy nagyon szép, nagyon hangulatos játékkal van dolgunk, amelyet egyszer mindenképpen érdemes végigjátszania annak, aki szereti a Star Wars világát.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése