Ugrás a fő tartalomra

Assassin's Creed: Syndicate

Történt az úgy, hogy már majdnem a jelenbe értünk, mielőtt a széria visszaugrott a nagyon távoli múltba annak érdekében, hogy megpróbáljon megújulni. Ugyan ezen a ponton még nem éltem át, hogy miként sikerült ez a megújulás, de azt határozottan tudom állítani, sikerült megélni, miként történt a zárás. 

A történet az ipari forradalom idején játszódik, ami bizony egyet jelent azzal, itt már nem templomtornyokat fogunk megmászni annak érdekében, hogy körbenézzünk az alattunk izgő-mozgó városra, hanem gyárkéményeket. London pedig bűzös, büdös, füstös és barna és jellegtelen. Mármint az elmúlt részek helyszíneihez képest. A város már túl modern, nem elég egzotikus. Jól példázza ezt az a rész, ahol beugrunk az első világháború idejére, és igazán nem találkozunk nagy változással. Ezzel el is mondtam az első fájdalmamat. Egyhangú világban kalandozunk, még ha ez a világ gyönyörűen tálalt is. 

Na, de lépjünk tovább a korszakon. Kapunk több újítást is. Az egyik, hogy immár egy testvérpár valamelyik tagját irányítjuk. Mindkét félhez tartoznak küldetések, és a fősztoriban is hol egyiküket, hol másikukat kell terelgetnünk. Szerencsére a két karakter között érezhető a különbség. Evie sokkal kecsesebb, gyorsabb, inkább az a lopakodó macskafajta, míg tesója Jacob odabemegyek és beverek neked egyet, de ezt csak lassan, nehézkesen típus. Számomra a leányzó irányítása sokkal jobban kézre állt. Jaboc lassan mozdult, valahogy nem éreztem, hogy ő tényleg képes lenne felfutni a városfalon. Nem véletlen, hogy az utcai boxmeccseket (ami az egyik mellékküldetés típus) inkább Evie-vel oldottam meg. Jobban ráéreztem az ő mozgására, így ha lehetett őt irányítottam és a képességeit is nála maxoltam ki előbb. 

Igen, igen, mert vannak itt képességek is. De ugye ezek voltak már korábban is. Igazán itt sincs semmi extra. Feladatokat oldunk meg, azokért pontok járnak, majd elköltjük képességekre, és ettől minden sokkal könnyebb lesz. És ez így is van. Elég hamar ki tudjuk maxolni karaktereinket. 

Maradjunk is a többesszámnál. Hiszen többen vannak, ettől a történetszálak mindig ketté válnak, és bejönnek még az olyan mellékküldetések, mint a kor nevesebb emberkéin különböző módon segíteni. Régi jellemzője ez már a játéknak, viszont azáltal, hogy a főszereplők szálait is szétszeparálták, bizony nem lesz könnyű követni, hogy akkor hol is tartunk, mi is a helyzet? Pedig nem bonyolult a történet, de mégsem érezzük hogy stabilan összeállna minden. Pedig magyarul is játszható, és ez bizony okot ad arra, hogy jobban elmélyüljünk a dolgokban. 

Maguk a küldetések amúgy érdekesek, izgalmasak, csak valahogy seték, meg suták. Érezhető, hogy a játékmotor ezeket már nem tudja rendesen kiszolgálni. Ráadásul nem igazán értem, miért van az, hogy egy 3-as nehézségre saccolt küldetést berak például 7-es nehézségűnek nyilvánított körzetbe. (A számok helytelenségéhez való jogot fenntartom, viszont az arányok stimmelnek.) Mire abban a körzetben magabiztosan rohangálok, milyen kihívást fog nyújtani egy jóval könnyebb küldetés? Másrészt ha be is lopodzom a küldetéshez, lehet, hogy az ottani feladat nem olyan bonyolult, de a környezet várhatóan meg fog szívatni.

És persze van nekünk még újíjtás. Lehet lovaskocsizni, ami nem más, mintha a GTA-kban pattannék be egy menő vagy kevésbé menő járgányba. Jópofa dolog, különösen ahogyan valóságot meghazudtoló manővereket hajtunk végre. Aztán ott van a házfalak megcsáklyázásának lehetősége. Az utazást gyorsítja, a különleges helyekre csak vele lehet eljutni, és még sorolhatnánk. Viszont ha egyszer lengedeztél Batmannel, akkor csak a fejedet fogod fogni, mert van, működik, de valahogy nem megy flottul.

Most persze az jön le, hogy nem is jó játék ez a Syndicate. Pedig alapvetően nincs vele gond. A készítők mindent megpróbáltak, hogy valami izgalmasat hozzanak ki a formulából a meglévő motorral, metodikával, de számomra sajnos ezek az újítások (helyszín, kor, több karakter) nem jöttek be vagy nem hoztak akkor hű, meg hát. 

Végigjátszás befejezése: 2021. július 04.
Végigjátszás hossza: 58 óra 31 perc

Ha már itt vagyunk, akkor persze, hogy kipróbáltam, miként implementálták Hasfelmetsző Jack személyét az Asszaszinok és Templomosok világába. Nos, azt kell mondjam, hogy szerintem nagyon jól. Ugyan ugrunk az időben, de megkapjuk főszereplőnek Evie-t, kapunk egy menő sötét kontúrt, horrorisztikus kalandot, és ami a legjobb, változatos helyszíneket. Na, meg persze Jack irányítását, ami külön izgi, még ha azt is gondolnánk, hogy beteg elmét irányítani beteg dolog. Az az igazság nagyon jót tett a történetnek, hogy két új helyszínt is bemutat, amelyek mindegyike egyedi London barna falai után. Picit kár, hogy a végső megmérettetés ismét a bolondokházába visz minket, amit már az alapsztori alatt is megjárunk többször, de végül is hol másutt végződhetne a történet. Üdítően hatottak az új küldetéstípusok is, legyen szó a lányok védelméről illetve a tudunk e lassan, feltűnésmentesen kocsikázni típusúakról, amik kifordítják a korábban látott rohanós megoldásokat. Az összképet tényleg csak azok az alapműködésből fakadó hibák, bogarak (bug-ok) jelentik, amelyek azért fel tudják húzni a játékost. 


Végigjátszás befejezése: 2021. július 13.
Végigjátszás hossza: 8 óra 28 perc

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Spyro Reignited Trilogy

Amikor először láttam videókat a játékról, nekem már akkor megtetszett a játék. Mindenképpen szerettem volna kipróbálni. Mondom ezt úgy, hogy soha nem játszottam még Spyro játékkal, nem is ismertem ezt a szériát, és igazán nem is volt soha a fókuszban nálam. Aztán jöttek a hírek, hogy felújították. Mivel fogalmam sem volt mit újítottak fel, rám csak a játék kinézete hatott. Egyszerűen elvarázsolt az a mesebeli világ, amelyben egy nagyon bájos kissárkány kóricál, ugrál, tüzet fúj. Azaz egy cuki platformerről beszélünk. Cuki platformer, tehát nem csoda, hogy korábban nem is hallottam róla. Miért? Mert cuki és platformer. Egyik sem volt az én világom régen. Amikor elindítottam a nagyobbik lányom meglátta, és közölte, apa miért játszol babás játékkal? Na, valahogy pont így kategorizálható lett volna nálam is ifjabb koromban. Ugyan a platformerek terén azóta sem lettem ügyesebb, de lettek gyermekeim, és a cuki jelző nagyobb jelentőséget kapott. Hiszen fontos szempont lett a játékok terén az...

Giana Sisters: Twisted Dreams

Hallgatva az IDDQD -s srácokat, mindig jókat mosolygom, ahogyan Grath nem érti mit imádot Stöki a The Great Giana Sisters játékban. Nos, be kell valljam, hogy az említett játék nekem is egyike a maradandó C64-hez köthető élményeknek. Emlékszem, órákat töltöttem a nagyhajú leányzóval. Ugráltam, kockákat fejeltem, és valahol azt éreztem, ez valami olyasmi, mint amiket a filmeken láttam, csak ott egy pirosruhás nagybajszú csávó csinálta ugyanezt. Aztán a Games with Gold keretében egyszer beesett a - hívhatjuk úgy (?)- felújított verzió, ami persze igazán csak névben volt az, hiszen a korábbi játékmenet bőven átesett változtatásokon. A játékmenet nagyon egyszerű. Megyünk, ugrálunk mind minden platform játékban, közben elkerüljük a ránk törő mindenféle lényeket, vagy rájuk ugrunk, és kipukkasztjuk őket. Leszenek persze csapdák is szép számmal. Meg mindenféle gyémántok, amelyeket be lehet gyűjteni.  Az ugrálás élvezetes, hangulatos, és elsőre a játék megjelenése is tetszetős.  Az ig...

Deus Ex: Human Revolution

Szégyen, nem szégyen, de nem játszottam a korábbi Deus Ex játékokkal. Mármint úgy valójában. Ugyanis még a legelsőt próbáltam futtatni (akkor még) PC-n, de mivel minden grafikai beállítást levéve is szaggatott az akkori masinámon, ráadásul az akciósabb FPS-ekhez szokott fejemnek ez a lopakodós, RPG-esített valami elég idegen volt. Különösen, hogy számomra az RPG valahogy mindig a sárkányosabb vonal volt, és nem a fémesített cyberpunk.  Na, de ha már megvan Xbox-on akkor illene mégiscsak kipróbálni. Bele is vágtam, és az egész olyan nyögvenyelős volt. Valahogy másra számítottam… nem is tudom… talán egy egyszerű sztori orientált lopakodósabb lövöldére.  Aztán egyszer csak elkezdtem felvenni a fonalat. Egyre jobban vártam, hogy folytassam a játékot. Egyre inkább ráéreztem, hogy ez bizony egy komplexebb dolog lesz (na nem túl bonyolult, csak összetettebb a vártnál). És a játék kezdte megszerettetni magát velem, olyannyira, hogy végül egyszerűen imádtam.  Na, nem minden elemét...